Szeretnék elmenekülni
Távol mindentöl,csak halgatni a hangod s megnyugodni ettöl.
Ugy lennék minidg melleted,pedig akkor is szenvednék eleget..
Szeretnék láthatatlánná válva beosoni szobádba,s nézni ahogy alszol,
S megcsokolni szádat százszor....
De ez csak álom....nincs eleje sem vége...
Pedig szerelmemnek már 3 éve...
Lehetek,gazdag vagy szegény minket egy egész világ válszt szét.
De ha rossz vagy én akkor is szeretlek,vétkezem,de mit tehetek ez ellen?
Nem tudod te ezt,hogy mi zajlik bennem,de majd megtudod ha nem leszem.
Küldök le egy agyalt,aranyló szárnyal,s azt kérem majd adja át azt mit vártam...
Simitsa meg arod helyettem,vigyázzon rád mert én nem tehettem,fogja meg a kezed s vezessen a jóra.
S én majd nézlek onnan s az lesz a boldog óra... Dzsulia...
2012. október 20., szombat
2012. január 11., szerda
Árnyék
Már nem gondolok rád,mégis rólad álmodom.
S azt álmodom hogy fekszem a válladon.
Nincs fájdalom már sem kin,de akkor miért hiv a mult el igy?
Még az árnyékodat sem érem el,de akkor miért vagy még mindig itt velem?
S azt álmodom hogy fekszem a válladon.
Nincs fájdalom már sem kin,de akkor miért hiv a mult el igy?
Még az árnyékodat sem érem el,de akkor miért vagy még mindig itt velem?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
